ous! ma esti itthoni edzésem és könyv olvasás után ötlött föl a gondolat, hogy elindítok egy saját blogot a KYOKUSHIN útján tett lépéseimről, gondolataimról a folyamatos hajtóerő: az "elégedetlenség" és az új dimenziók megismerése iránti belső tűztől hajtva.
Miközben egyre többet "tudok" meg, ismerem föl mennyi mindent nem tudok még.. sablonosan hangzik, de csak az érti meg aki rálépett erre az útra, és szisztematikusan halad rajta.
elsőként egy médiából is ismert fotó: a jéghegy és a csúcsa, illetve a mélysége.
A víz fölött "élők" közössége áll a jéghegy alján és felfelé tekint. Nem is tud a mélységi dimenzióról, vagy hallott valamit, de elhessegette, esetleg kinevette, netán vállat rándított csak. De a gyönyörű csúcsot látja, hiszi ezért kellő motivációt gyűjt , és elindul felfelé a mentora (edzője) tanácsait követve, aki bevált "külső" technikai formákkal segíti a könnyebb haladásban.
ezt vagy megfogadja a tanítvány és halad( Körülmények, kifogások gyűlnek, de mégis megy tovább) , vagy nem és "felülírja" saját belső monológjával, "tudom Én ezt--láttam, más hogy csinálja".
majd egy idő után belefárad és végiggondolja a tanácsokat.
újra edzőhöz fordul , aki csiszol pár dolgot, motiválja és nekiindul. és így megy amíg egyes tanítványok eljutnak bizonyos platókig, fennsíkokig, ott leragadnak. csak néhány van aki szívósan kitartóan edz, hogy a csúcsig elérhessen az edző folyamatos koordinálásával, és amikor feljutott- mi történik? egyesek büszkén lenézve kiabálnak le -megcsináltam! és leáll majd a "múltból él" . lesz aki nagyképű lesz és kioktatva tanítja a vele együtt indulókat lejjebb.
Nagyon kevés az aki ÁTLÁTJA a helyzetet ( bizonyos hatásokra nyitottan) és enged a büszkeségéből stb, és felismeri :Most kezdődik igazán! alázattal újra a Mesterhez fordul: taníts meg az új dimenzió(k) = a mélység meghódítására is, mert az az igazi falat....
osu! üdvözöllek a blogolók világában! felvettelek az én blogom ajánlójába, hogy onnét is ide találjanak.
VálaszTörlés